Egy mindennapi szokás miatt évente több tízezer mikroműanyag-részecskét nyel le – anélkül, hogy észrevenné.
A mikroműanyagok elkerülhetetlenek. Mindenhol ott vannak: az ételekben, amelyeket eszel, a vízben, amelyet iszol, a ruhákban, amelyeket viselsz, és a kozmetikumokban, amelyeket használsz. Egy új tanulmány szerint egyetlen mindennapi szokásod is évente több tízezer ilyen apró műanyag részecskével árasztja el a testedet.
A kanadai Concordia Egyetem kutatói több mint 140 tudományos cikket elemeztek, és megállapították, hogy az átlagember évente 39 000 és 52 000 mikroműanyag részecskét vesz fel.
A mikro- és nanoplastik, amelyet gyakran nanoplastiknak is neveznek, apró műanyag részecskék, amelyek ipari folyamatok során keletkeznek, vagy nagyobb műanyag tárgyakból származnak, amikor azok a tengerben vagy a talajban lebomlanak. Méretük nem egységes, általában mikro- és nanoplastik keverékéből állnak. A részecskék a szabad szemmel általában nem láthatók. A mikroműanyag részecskék mérete 1 mikrométer (egy ezred milliméter) és 5 milliméter között lehet; a nanoműanyagok mérete 1 mikrométernél kisebb. Ezért könnyebben terjednek és behatolhatnak az élő szervezetek sejtjeibe és szöveteibe.
Krónikus toxicitás
Ha rendszeresen egyszer használatos műanyag palackokból iszol, akkor évente akár 90 000-rel több ilyen polimert nyelhetsz le, mint azok, akik a csapvizet fogyasztják. A palack belső felületéről részecskék válhatnak le és kerülhetnek a vízbe – különösen, ha a palackot összenyomják vagy felmelegítik.
„Vészhelyzetben nyugodtan ihatunk műanyag palackokból, de nem szabad mindennap használni őket” – mondta Sarah Sajedi, környezetgazdálkodási szakértő és a tanulmány fő szerzője egy nyilatkozatában. „A legfontosabb, amit tehetünk, az a felvilágosítás” – mondta Sajedi. „Az embereknek meg kell érteniük, hogy ez nem akut toxicitás (mérgező hatás), hanem krónikus toxicitás.”
Így változtatja meg a mikroműanyag a megjelenésedet
A tanulmányok első káros hatásokat mutatnak
Lenyelés után ezek a szemmel nem látható részecskék a véráramba kerülhetnek, és felhalmozódhatnak a létfontosságú szervekben és szövetekben, többek között a szívben, a tüdőben, a májban, a vesékben, a herékben és a méhlepényben. Tanulmányok kimutatták, hogy a mikroműanyagok elég kicsik ahhoz, hogy átjussanak a vér-agy gáton, amely szakértők szerint „nagyon nehéz” átlépni.
Kutatások arra utalnak, hogy ezek a részecskék krónikus gyulladásokat okozhatnak a szervezetben, károsíthatják a sejteket, megzavarhatják a hormonháztartást és befolyásolhatják abélben található baktériumok kényes egyensúlyát. Bár a hosszú távú hatások még nem teljesen tisztázottak, az állatokon és emberi sejteken végzett első vizsgálatok összefüggést mutattak ki a mikroműanyagokkal való terhelés és a rák, a meddőség, a szívbetegségek, a tüdőbetegségek és más súlyos egészségügyi kockázatok között.
