Egy állatkísérletes tanulmány azonosította, hogyan viselkednek az agysejtek, amikor megváltozik a hierarchikus pozíció egy csoporton belül.
Az egyén társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét a korábban hittnél sokkal komplexebb agyi folyamatok határozhatják meg. Az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet egy kutatócsoportja állatmodellekben azonosította az úgynevezett „vesztes hatás”hoz kapcsolódó neuronokat, egy olyan felfedezést, amely újradefiniálja a társadalmi viselkedés és annak mindennapi életre gyakorolt hatásának megértését.
Az iScience folyóiratban megjelent, Jeffery Wickens és Mao-Ting Hsu vezette tanulmány bizonyos agysejteknek az egerek társadalmi pozíciójára gyakorolt hatását elemezte. Hagyományosan azt feltételezték, hogy az állatok dominanciája a testmérettől függ.
Wickens azonban az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézetnek azt nyilatkozta: „Gondolhatnánk, hogy az állatvilágban a dominancia fizikai tulajdonságokon, például a méreten alapul. Érdekes módon azonban azt találtuk, hogy ez inkább a korábbi tapasztalatokon alapuló választásnak tűnik”. Ez az eredmény megerősíti azt a hipotézist, hogy az agyi aktivitás és a korábbi tapasztalatok határozzák meg a társadalmi hierarchiát.
Dominancia és idegsejt-manipuláció kísérletek
Ezeknek a következtetéseknek a levonásához a kutatók dominancia csőteszteket alkalmaztak: két egeret helyeztek el egy cső két végére, és az a példány, amelyik előrébb jutott a másiknál, dominánsnak minősült. A tesztet több napon át megismételve a csapat következetesen azonosította, melyik egerek foglalták el a magasabb pozíciókat, és melyek maradtak alul a csoporton belül.
Ezt követően különböző ketrecekből származó domináns és alárendelt egereket állítottak szembe egymással, ami révén kiderült, hogy a tapasztalatok hogyan változtatják meg az állatok társadalmi pozícióját. Dr. Mao-Ting Hsu az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézetnek elmondta, hogy a győztes egerek általában magabiztosabbá és dominánsabbá válnak a következő versenyeken, míg a vesztesek kevésbé dominánssá válnak.
Ebben a tanulmányban a tudósok felfedezték, hogy ez a „vesztes hatás” összefüggésben áll egy speciális idegsejt, az úgynevezett kolinerg interneuron aktivitásával. Ennek ellenőrzése érdekében eltávolították ezeket az idegsejteket az egerek agyának egy meghatározott területéről, majd megismételték a kísérleteket.
A tanulmány kimutatja, hogy a kolinerg interneuronok eltávolítása megakadályozza, hogy az egerek státusza romoljon egy vereség után (Illusztrációs kép: Infobae)
Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy azonosították azokat az agysejteket, amelyek miatt az egér vereség után csökken a csoport hierarchiájában. Amikor ezeket az idegsejteket deaktiválták, az egerek már nem viselkedtek „vesztesként”, még akkor sem, ha korábban vereséget szenvedtek. Így a vereség élménye csak akkor befolyásolja az egerek szociális viselkedését, ha ezek az idegsejtek aktívak.
Különbségek a „győztes hatás” és a „vesztes hatás” között
Az eredmények egy alapvető különbséget tártak fel a „győztes hatást” és a „vesztes hatást” szabályozó agyi áramkörök között.
A kolinerg interneuronok eltávolításával a „vesztes hatás” megszűnt: az egerek már nem csökkentették dominanciájukat vereségük után, míg a „győztes hatás” továbbra is jelen volt.
Az intézet elemzése szerint a „győztes hatás” a jutalomért való tanulásnak felel meg, míg a „vesztes hatás” a változó környezetben történő döntéshozatallal kapcsolatos.
A két hatás agyi mechanizmusainak megkülönböztetése arra utal, hogy különböző idegpályák határozzák meg a társadalmi alkalmazkodást a sikerhez és a kudarchoz. Bár a kutatás hím egerekre összpontosított, a szerzők úgy vélik, hogy ezek az eredmények nyomokat adnak az emberi társadalmi viselkedésről.
Dr. Hsu rámutatott, hogy „az emberi társadalmi dinamikák nyilvánvalóan sokkal összetettebbek. A családfő otthon a munkahelyi hierarchia legalsó fokán állhat, és a domináns viselkedés a helyzettől függően változik”. Emellett rámutatott, hogy még mindig kevés bizonyíték van azokra az agyi áramkörökre, amelyek ezeket a rugalmas társadalmi viselkedésformákat az emberekben fenntartják.
Az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet kiemeli, hogy az egerek és az emberek agyának szerkezeti hasonlósága lehetőségeket nyit meg a jövőbeli kutatások számára, amelyek új aspektusokat tárhatnak fel az emberi társadalmi dinamikákról.
